2014. október 22.
Előd napja van

Padlizsán


Fotó: Hemző Károly

A burgonyafélék családjába tartozó, a lila számtalan árnyalatában pompázó, a karcsútól a dundiig legváltozatosabb formájú és méretű padlizsán őshazája Délkelet-Ázsia, Kelet-India, ahonnan a 16. században, arab közvetítéssel került a Földközi-tenger térségébe, majd Amerikába. Magyarországra Erdélyen keresztül, török segédlettel jutott – talán ezért is hívjuk törökparadicsomnak (az erdélyiek vinetének vagy vinettának). A növénynek angolul eggplant, azaz tojásgyümölcs vagy tojásfa a neve, ennek pedig az a magyarázata, hogy a 18. században Európába került első példányok termései nagyobb tojásra hasonlítottak és halvány sárgák vagy hófehérek voltak (különlegességként ma is találkozhatunk ilyenekkel), de később a lilás árnyalatúak terjedtek el. A francia aubergine és spanyol albergínia elnevezés nyilvánvalóan az arab al-badinjan szóból, míg az olasz melanzana a növény latin nevéből (solanum melongena) ered.

A mediterrán konyhákkal ellentétben Európában csak lassacskán tudott tért hódítani, ugyanis a közhiedelem azt tartotta róla, hogy mérgező (tán sötétlila, csaknem fekete színe vagy túlérett állapotában kesernyés íze miatt), sőt megőrül, aki eszik belőle.
A délvidéki (és a kínai!) konyháknak egyik legfontosabb kelléke, bár az utóbbi évtizedekben nagy népszerűségre tett szert nálunk is (régebben például kizárólag a Magyarországon letelepedett bolgár kertészek standjain lehetett vele találkozni), ma szinte egész éven át folyamatosan hozzáférhető, de természetes szezonja júliustól október végéig tart.

Értékes tápanyagokat tartalmaz, fehérjében, A- és C-vitaminban, ásványi sókban (kálium, foszfor, magnézium), rostokban gazdag, energiaértéke mindössze 30 kcal ugyan, de elkészítése során szivacsként szívja magába a zsiradékot – ezt nem árt szem előtt tartani. Természetes gyógyszere az emésztőszervi panaszoknak, újabb kutatások szerint koleszterincsökkentő és rákellenes hatású.

Felhasználása:
A jó padlizsán fényes, feszes bőrű és egészen kemény, szárcsonkja friss, élénkzöld. Ha nem használjuk fel azonnal, papír- majd nejlonzacskóba csomagoljuk, és a hűtőszekrény zöldségesrekeszében tároljuk. A túlérett példányok bőre ráncos, húsa és magjai kesernyések, enyhén csípősek lehetnek, ezt erőteljes sózással semlegesíthetjük.
Remek húspótló zöldség. Elkészítési módja rendkívül változatos: nyersen nem élvezhető, de főtt, párolt, rántott és (különösen faszénparázs fölött) sült állapotban levesek, köretek, egytálételek, grillfalatkák, töltött tekercsek, saláták, italkorcsolyához való krémek stb. készíthetők belőle. Fűszerei a petrezselyem, bazsalikom, oregano, bors, valamint a fokhagyma és a hagyma. Sült, megtisztított formában nagyszerűen tűri a mélyhűtést, érdemes eltenni belőle a zord téli napokra.

Kiemelt receptek padlizsánnal


A padlizsán
tisztítása, előkészítése

Görög muszaka

Roston sült hátszín
zöldségekkel

Burgonyapürével töltött
padlizsánbatyu

Padlizsános sertésszelet
bazsalikomos burgonyapürével

Pikáns padlizsánkrém

Padlizsánsaláta
paprikaöntettel

Csirkemell
padlizsánraguval

Padlizsános szendvics
tükörtojással

Ájult imám, avagy
fahéjas töltött padlizsán

Padlizsán
tükörtojással

Olasz tésztasaláta



Megosztás a Facebook-on!Megosztás a Google+-on
Itt lehet belépni >>
Belépés / Regisztráció
E-mail:
Jelszó:
Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy ne maradj le legfrissebb receptjeinkről!

Név:
E-mail: