SÜTEMÉNYEK > Kelt tészták

Fotó: Hemző Károly
Alaprecept –
Savarintészta
Hozzávalók 16 szelethez:
- A tésztához:
- 1,5 dl tej
- 2 kockacukor
- 20 g friss élesztő
- 350 g finomliszt + a formához
- 150 g vaj/margarin + a formához
- 4 tojás
- 40 g porcukor
- 2 tasak (20 g) bourbon vaníliás cukor
- só
- Továbbá:
- 1 dl muskotályos fehérbor
- 1/2 dl brandy
- 200 g kristálycukor








1. A lisztet keverő-/dagasztótálba szitáljuk. A tejet meglangyosítjuk. Bögrébe tördeljük az élesztőt (A), hozzáadjuk a mokkacukrot és a tejet, simára elkeverjük, majd a liszt közepébe mélyített kis kráterbe öntjük (B), és hozzákeverünk a szélekről egy kevés lisztet, azaz kovászt készítünk. Konyharuhával letakarjuk, 15 percig kelni hagyjuk.
2. A vajat/margarint felolvasztjuk. Egy 26 cm átmérőjű korona alakú sütőformát kikenünk vajjal/margarinnal (C) és meghintünk liszttel ( a fölösleget kirázzuk belőle).
3. A tojásokat megmossuk, egyenként felütjük, tálba csúsztatjuk, simára keverjük a porcukorral, vaníliás cukorral, 1 csipet sóval és a langyos vajjal/margarinnal. A liszthez adjuk (D), és a robotgép dagasztóspiráljával fényesre-hólyagosra kidolgozzuk – egészen lágy tésztát kapunk. Meleg, huzatmentes helyen, konyharuhával letakarva 30 percig kelni hagyunk.
4. A keverőtálból egyenesen a sütőformába „segítjük” a tésztát (E), tetejét elsimítjuk, majd konyharuhával letakarva addig kelesztjük (kb. 30 perc), amíg ki nem tölti a formát (F).
5. Előmelegítjük 180 °C-ra a sütőt, aljába beteszünk egy forró vízzel félig telt lábaskát/nagyobb konzervdobozt (a kelt tészta jó süléséhez gőz kell!). Középső bordamagasságra állított rácson 40-45 percig sütjük a tésztát (tűpróba!). 5 percig a formában pihentetjük, azután rácsra borítjuk (főkép), hagyjuk langyosra hűlni, végül sima felével lefelé, azaz domborulatával fölfelé mélyebb, méreténél valamivel nagyobb tálba/lábasba emeljük.
6. A borból, 1,5 dl vízből és 200 g cukorból szirupot főzünk. Langyosra hűtjük, hozzáöntjük a brandyt, majd merőkanalanként a tésztakoronára locsoljuk (G) és 1 órát pihenni hagyjuk.
7. Tálalás előtt a koronát lapos tálra csúsztatjuk, közepét megtöltjük édes tejszínhabbal és felaprózott gyümölccsel, tetszés szerint díszítjük. Brandyben vagy illatos likőrben érlelt gyümölcsöt, gyümölcssalátát, -mártást kínálhatunk mellé.
Fontos:
Ha gyerek is kap belőle, a szirupot bor helyett szőlőlével készítjük, és rumaromával ízesítjük.
Változatok:
Gazdagíthatjuk a tésztát
– 50 g puha mazsolával: forró vízzel leöblítjük, lecsepegtetjük, papírkendővel felitatjuk róla vizet – ha túl nagyok a szemek, kissé felaprózzuk őket –, majd a dagasztás végén beledolgozzuk a tésztába;
– 50 g kandírozott/cukrozott, felaprózott citrom- és/vagy narancshéjjal, cukrozott, színes cseresznyével is.
A tésztából több kisebb, akár egyszemélyes, falatnyinál alig nagyobb, gombócnyi kalácskákat is sütnek. A nápolyiak ezeket babá-nak nevezik, és rumos vagy egyéb alkoholos szirupba áztatva, általában tejszíhab kíséretében fogyasztják.
Megjegyzések:
Több napig elálló, egyre finomabbá váló sütemény (nem árt a hűtőszekrényben tárolni), az alkoholt és a szirupot ne sajnáljuk tőle.
Érdekességek:
– A sütemény Anthelme Brillat-Savarin (1755-1826) (ejtsd: brijjá szávaren) francia jogtudós, kalandos sorsú politikus, valamint híres ínyenc és gasztronómus nevét viseli, aki úgy gondolta, hogy szebb, ha a kalácsot koronaformájúra sütik (kivált, ha némi alkohollal is bőven megöntözik).
– A középen lyukas, kisebb-nagyobb űrtartalmú, cserépből vagy ma már inkább aluminiumból készült sütőformát is savarin-nek hívják. Egyaránt süthetünk benne felfújtakat, köreteket és édességeket, sőt használhatjuk egyszerűen csak formázásra is (pl. rizs, burgonyapüré, polenta, zöldségkeverékek): a készre főzött-párolt ételt belenyomkodjuk a formába, majd néhány perces pihentetés után tálra borítjuk, és átalában „megtöltjük" valamivel a közepét. Készíthetünk benne krémeket, parfékat is.
– Brillat-Savarinről érdemes még tudni, hogy 1912-ben magyarul is megjelent roppant hasznos és szórakoztató műve, Az ízlés fiziológiája többszáz oldalon át elmélkedik a gasztronómia kérdéseiről, azaz lényegében az élet dolgairól, mégpedig sok humorral, bölcsességgel és öniróniával. Húsz világhírűvé vált aforizma fűződik a nevéhez – ezek többsége annyira átment a köztudatba, hogy jószerivel már nem is tudjuk, hogy ő a szerzőjük; ilyen például a Mondd meg, hogy mit eszel, s megmondom, ki vagy..., de érdemes a többit is felidézni, mert alapigazságokat tartalmaznak.
(Az ízlés fiziológiája, Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1986 – az 1912-ben Singer és Wolfner által kiadott mű reprintje – antikváriumban hozzáférhető)